Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Ajánlás

11 meg — az erdei szalonka, amelytől sok vadász jobban megkapja a vadászlázat, mint a bőgő szarvasbikától. Már pedig ez az utóbbi a mi vadászatunknak versenyen kívül levő álma, teljessége, legnagyszerűbb élménye. Tógyer mindegyiknek — pardon! — bolondja, (jó magammal együtt) s ha ezt az immár elnyüvötlségben leledző életünket legalább is száz esztendősnek szeretné, az bizonyosan a vadászat miatt van; mert ebből az egyből sohasem lehet elég. Most, hogy mint immár nyugalmazott dignitárius, otthagyta a „hivatalt", rátért új „hivatására" és íróvá lett. Amilyen fiatalosan fogott hozzá, bátran merem neki azt a száz esztendőt — ha nem is Ígérni, legalább kívánni; hadd tudja meg, mi az, ha az embert a vadászkedvtelésen kívül még az írás hajlandósága is folytonos „munkára" sarkantyúzza. De hát ez olyan „munka", amire azt mondta volt néhai nagy palócunk, Mikszáth Kálmán, hogy csak játék. „Játsszék" így tovább Barthos Tivadar is, puskával s írótollal. Szép könyvét melegen ajánlom az olvasóközönség figyelmébe. Budapest, 1926. május. Bársony István