Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Felvidéki kaland (I., II.)

120. Wiházakuál elmaradhatatlan tokaji melleit ittuk meg az áldomást és „emlékeztünk a régiekről", a hegedősök szava szerint. Legyek' most én a ti uri portátokon megtörténlek regöse, gondoljatok reám oly szeretettel a másvilági örök vadászmezőkről, amint én őrzöm meg a ti kedves emléketeket, míg én is hozzátok nem kerülök nemsokára, hogy beszámoljak a inai sivár kor nem várt, előre nem is sejtett szomorú eseményeiről. * Egy pestmegyei jóbarátom bivott meg 1899-ben körvadászatra. Csikorgó, havas időben tartottuk meg a vadászatot, amely kétnapi szórakozást nyújtott, mind a kél napi vadászat után kedves, felejthetetlen estét töltöttünk el vidám mulatozás közepette, ahonnan nem hiányzott Radios Béla fülbemászó, andalító zenéje sem, amelyre bizony hajnalig roptuk a csárdást. 11a rágondolok, hogy mi volt az nekünk akkor, egész nap körözni — mi fiatalok mindig elsők voltunk a körben, — este meg elsők az órák hosszat tartó, folytonos ujrázással hosszabbított táncban! Házigazdám, kinek' felesége egy ősnemes szabolcsi család sarja volt, — édesapja a 18-as idők egyik neves politikusa — a vadászatról beszélgetve, megemlítette, hogy már régen nem vadászott a Felvidéken, szeméből láttam, hogy szívesen venné, ha elvinném magammal a felső Bars vármegyébe tervezett vadászkirándulásomra. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy felesége, kivel hamarosan megkötöttük az atyafiságot, — hiszen a