Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadásztörténet, amelyikben vadat is tőnek (Zábráczky József)

98. már ez? Megél az ő gyerekük francia gajdolás nélkül is abból a pompás 3000 hold bodrogmenti földből. Örvendezünk, majd alaposan kikérdezzük egymást, hogyan van' ez, — hogy van az, — mit csinál amaz. Közben az asszonyka, kijelenti, hogy ő szörnyen éhes, gyepünk át az étkező-j kocsiba. Míg ő jóízűen falatozott, én medockot ittam. Lakmározás után víg cigarettaszó mellett beszélgettünk. i A zempléni menyecske hirtelen témát változtat. — Olvasta-e maga Barthos Tivadarnak a Budapesti Hírlapban mostanában megjelent tárcáit? i ; - , — Olvastam. —( Mit szól hozzájuk? — Passzionátus puskás, természetimádó, jószemii, kitűnő pennáju úriember dolgai. —• Jó ... jó ... de most rövidesen három vagy négy tárcáját olvastam, mindenikben, mármarosi erdőségekről, bőgő bikákról ír, melyek után nagy szenvedéllyel, fáradsággal járy de a; bikát sohasem lövi meg. Mi ennek az oka, talán gyakorlatlan vagy rossz puskás? — Szó se lehet róla. A jóvágású gavallér, zempléni úr, aki még hozzá kamarás is, hogyne tudna lőni. Tud bizony, meglövi ő röptibe a rókát is, mint hajdanta Gömörben Hámos Aladár ... — Hát akkor miért nem lövi meg a szarvasInkát?