Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

88 hogy azt a gazember Szokondit agyon kellene verni. De hol volt az azóta! A komédiából pedig az lett, hogy Flóra egy hétig nem szólt Szokondihoz. Hogy is ne, mikor úgy elrontotta a neki szánt éjjeli zenét. Hogy el lehetett volna a mellett ábrándozni herczegekrol, királyokról, a kik halálos tusákat vívnak valakiért: Mizslay Flóráért! Pákozdyné is csak egyre Szokondit szidta. Hanem mégis volt, a ki nevetett. A nagyhasú Pákozdy. — Ugy kell a vén asszonynak, — mondta. — Még újra kezdené; pedig hej be' régóta járjuk már együtt a bolondját! Tán vége is lehetne. Minthogy az ilyen gondolatok mindig szomorúvá tették, hamar lenyelt egy pár korty pálinkát. Az igazgató három lépésnyire tőle visszatántorodott. — Meggyúlsz, vén korhely, meglásd! — ijesztgette. — Bárcsak már látnám, — feleselt Pákozdy egykedvűen. — De mikor a világon sincsen annyi pálinka. Azután Dörghőhöz fordúlt, a ki már végkép itt ragadt közöttök, Flóra miatt. — Hallod-e, apám, (a meczénásnak ez volt előtte a rendes neve), tudnék a számodra egy jó pártit; szép szóért, jó pénzért megsúgom. Dörghő úgy mutatta, mintha kíváncsi volna.