Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

40 — Azt mondd meg legalább, merre van erre a Hortobágy. Ott majd más nevet mondok s leszek uj életű ember. — Erigy le a Tiszához, bakrévig ; tudod merre van? a nagy füzes irányában. Ha Sarlós Anti, a félszemű révész ott van, majd átvisz s meg= mutatja az irányt. Én nekem is mutatta egy= szer, de csak úgy beszéd közt. — Nohát, ha már így van, isten áldjon meg Józsi; téged is Bagamér. Egymást mi töb= bet aligha látjuk, úgy nézzünk szemközt utól= jára. A három szegénylegény kezet fogott. Nem szólt egyik sem többet. Fütykös volt az elsó', a ki megnyomta csizmája sarkával a lova derekát s csöndes poroszkálással odább állott. Azután Bagamér húzta meg a lova zabláját, úgy indí® totta el; ment egyenest a tanyák felé, hogy minél előbb emberek közé jusson. Borsa Józsi egymaga maradt a késő este ma= gányában, a mely már bele kezdett hajlani las= san az éjszakába. Mindegyre jobban barnúlt az ég is, a föld is; valahol az ég alján egy=egy futó villám suhant el, szárazon, eső nélkül. Hallani lehetett, hogyan danol Fütykös, a mint a kishalmi kaszálón lépésre fogva a lovát, csöndesen baktat keresztül. A nádas zeg=zugos kiszögellései közt eltűnt már az alakja. Egy szélroham markolt bele a fekete ló söré« nyébe s rázta, lengette, játszott vele. Messziről