Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

10 jó volt éreznie, hogy a kihez simul, az eró's; — erősebb mint 8; — az akaratával mindenek eló'tt, pedig ebbó'l o benne is sok volt. Nem lehetett az Ella vonzalmát olyannak tartani, a minó' az ábrándos leánykáké, a mikor a remegésig, a ha= lálos elgyöngülésig szerelmesek. De ha hiányzott is valami ebbó'l a teljes lelki odaadásból: pó=> tolta a férfi iránt érzett nagy bizalma ; a fel» tétlen megnyugvás abban, hogy ez az ember meg tudja érteni s van esze és szive, hogy a szerint bánjék vele. A mézeshetek gyönyörűen teltek. Napról-napra jobban megbizonyosodott arról a fiatal asszony, hogy férje az a férfi, a kinek hitte; a ki egyes« egyedül lehet olyan ura, a kinek o szívesen ens gedelmeskedik. Sokat voltak kint. Együtt lovagoltak a felsé* ges zöld mezó'n, a mely sima volt és pázsitos, a meddig a rónán el lehetett látni. Ott legelt a fehér gulya s a kolomp hangját szelíden hors dozta végig rajta az alkonyati szél. Alig féls órányira volt a Tisza; partján a fiatal fejű, öreg derekú nagy fűzfákkal. A szó'ke hullámok ott surrantak el a partba kapaszkodó gyökerek kö= zött s halkan hivogatták=csalogatták a kékeszöld lombokat, hadd fürödnének meg idelent, a folyó hűs vizében. S a hajladozó ingatag fűzfalombok ereszkedtek is lejebb=Iejebb, a szerint, a hogy több=több földet mosott ki a hullám a gyökerek alól, s a mint a fa lassan dőlt oldalvást a gyön« gülő gyökérszövevény felé, a csapodár hullámok« hoz mindegyre közelebb.