Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Fekete vér

108 Az erdész arcza elkomolyodott. — Története van annak, — mondta félváll« ról, s megint a vadőrhöz fordúlt. — Ha Iehá= nyod a szénát, csomózd fel a sarokba s terítsd le. Van két ócska pokróczunk, a mit a gróf va= dásza felejtett itt tavaly. Bejött s nagyot fohászkodott: Csak Brúgós megkerüljön! Nem volt még olyan kopóm ; pedig harmincz esztendeje, hogy jó kopó nélkül sohsem vagyok. Ez a Flótás a nyomába sem érhet; bo« lond, szeszélyes, csak Brúgós mellett jó. De ott is vége, mihelyt vaddisznót kell megállítani. Azt csak Brúgós tudja. Olyat még nem láttak az urak. — Majd csak előkerül, — vigasztaltam. — Az olyan okos állat nem téved el. Valószínűleg ismer az itt már minden bokrot. — Nem is ott van a hiba, hanem hogy a „bükk" völgyében farkas jár. Minden jó kopó« mat a farkas fojtja meg. A puha ülések elkészültek s letelepedtünk. A barátom hanyatt vágta magát s úgy nyögött nagyszerű jóérzésében, mint a vadgalamb. Gero Anti behozta az üvegeket, meg az enni valót. Sorsunkba belenyugodva, falatoztunk. Odakint egészen este lett azalatt. Az esó' egyre kopogott az ablakon. Messziről búgó, jajgató kürtszó hallatszott, darázsdongáshoz hasonlóan. Flótás megmozgatta a fülét, azután a sarokban levő vaczokra feküdt. — Messze lehetnek, — szólt a barátom el= tűnődve. — Elég messze. A sólyom=hegyen fújja No=