Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

5. A báti kerülő

2(1 A ki az öreget ismerte, nyíltan láthatta rajta a nagy megsértödést. Benne volt a hangjában a titkolt neheztelés dohogása. Hm! hogy itt valaki ö nélküle akarjon eligazodni! hogy öt meg se kérdezze: merre lesz jobb! Intett nekem, hogy csak tartsak vele. Hadd menjen ti a pap árkához, súgta kárörvendve. Dini vagy száz lépésnyiről visszafordult hozzánk s nagy hanggal kérdezte: Ál lehet-e menni a Kígyóson? Hogyne, hogyne, — biztatta Menyus és halkan hozzátette: lúuai Dini nekiindult a Kígyósnak. Azon át torony iránt félanynyi idő kellett a pap árkáig, mintha a hídra került volna. Mi pedig ketten kikanyarodtunk derékszögbe, hogy minél meszszebb essünk a pap árkától. Mikor Menyus beállított az újdonatúj tágas libagödörbe, a melynek az alja jól ki volt bélelve szalmával, leszólt hozzám. — Ű csak hadd vesződjék amott a térdig érő vízben, ha ti jobban tudja. De ne tessen addig elmozdulni innét, a mig én viszsza nem jövök Még setít az iczaka. Eltalálná az utal tíveszteni. * A tavaszi est hűvös szellőket bocsátott szét a pusztaságon. Hamar beállt az alkonyat, s a réti kútból nem igen láttam már egyebet, mint a gémet, meg az ágas tetejét; az ostora eltűnt a homályban. Csakugyan igaza volt az öreg Menyusnak. Erre az én tavamra jöttek a ' libák. Nem sok, de valami. Elsüthettem a puskát egynehányszor. Hiába, más világ volt itt harmadéve. A pap árkánál! ... A honnan most egyetlenegy lövést se hallani, pedig ott gunynyaszt valahol Dini, a híres-nevezetes teoretikus Nimród. Aztán nemsokára sötét lett egészen. A szik fehérsége ködnek tetszett; a szántásnak épp olyan fekete voll a szine, mint a legelőnek. Csak felfelé sejtett az ember valamicske csekély derengést. - Hahó! hahó! . . . zúgott végig egy vontatott kiáltás a pusztán. Menyus épp akkor érkezett viszsza hozzám.