Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Különös alakok

S3 Hak a járásit Hfti'dfá. Amint a vágáson átballagott volna, szórakozott nézelődése közben észreveszi, bogy a domboldalon egy alak kapass kodik felfelé, lassan. Hol lehajlik, hol felemelkedik. Hamar tisztába jött azzal, hogy mi történt ott. Egy nagykalapos tót szedegette a hullott rőzsét, gyanútlanul, nem is sejtve, hog] plyan közel van az elcsipetés veszedelméhez. Máskor bizony elmulatott volna Zse miczky bácsi azzal, hogy ráreccsentsen a tótocs kára; de ha most ezzel foglalkozik, bizonyosan eltölti az időt s a legalkalmasabb félérát mulasztja el, amikorra a nagy bakot a sűrűből ki yárta. Feláldozta hát szenvedélyének azt az örö ínot, hogy a tótot megijesze, s a bokrok közi trejtőzve, tovább ment. Nemsokára meg is érkezett a iVaszilv rdomb aljára, ahol nagyon szép erdei rétecske terült, keskeny, hosszú vonalban. rA nap úgy nézett vissza erre a zöld rétre., hogy sárga sugaraival tündéri fénybe borította. fA rét déli sarkán állt az a fagyöngybokrétával Sokszorosan feldíszített vén tölgy, amely melletl már nem egy csöndes estét töltött el Zsemiczky. E legnagyobb figyelemben. Most is oda telepedett, s minden élőké születet megtett a bak kellő fogadására. Előre látásbél letört néhány zöld galyat, még pedig lehetőleg zaj nélkül, s azzal körülsánczolta ma gát azután szokása szerint elkezdte várni a jc szerencsét, és megfeszített figyelmét különösei hallóérzékébe összpontosította.