Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

A nagy tizennyolczas

a völgyben futó patak Halk mormolasaHqz. Még egy kis negyedóra s következik az egyenes út, a farkasb arlang felé. Már jó egy óra óta Haladtak He az erdő szívébe. Hogy folyvást felfelé kapaszkodnak", annak is van már félórája. A zöld vadász elszánt megadással, fásult belenyugvással indult tovább. Itt már sok volt a szikla, s az erdő S vadon képét öltötte magára. Az óriás bükkfák közt egy helyen körülbelül száz négyszögölnyi' medencze volt, amelynek a környékét puhán tartotta a kis erdei tó nedvessége. Itt erős túrás nyoma látszott. .— Vaddisznók! súgta Gubaczi a zöld vadásznak. Az otromba állatok hozzádörzsölgették volt sáros derekokat a nagy fák egynémelyikéhez. Látszott a nyoma. Az ilyen kiválasztott fa környéke áthatóan bűzös; messziről érzi az ember. Nagy csöndesség honolt az erdőben. Az alkonyat kezdett már homályba borítani némely sűrűséget, amely még nappal sem szokott az árnyéktól szabadulni. Egy nagyi ragadozó madár szállt át, s vadászok fölött s elvijjogta magát. Arra egy zöld harkály kezdett csúfolódó hangon sikoltozni. Más hang sehol sem volt. Ez is hamar; elmúlt s teljes csönd következett utána. Gubaczi az erdei medenczén túl egy páí száz lépésnyire megállott. Intett a zöld vadásznak, aki mostanig mögötte baktatott. Bársony István: Vadásztáska. 0