Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

A nagy tizennyolczas

A XAGY TIZENMYOLCZAS. A b—i erdő egy csöndes völgyében, egy frissen készült cserkészö^uton két ember haladt szeptember közepe táján. Az egyik szikár, nagy férfin volt, akkora bajúszsz'al, hogy a fülére csavarhatta volna. Erős, csontos balkeze hanyagul fogta vállán csüngő puskája szíját. Jobbjában szöges botot tartott, a nélkül, hogy rátámaszkodott volna. Borotválatlan, tüskés ábrázatán nyugalom s közöny ült. Talpa oly biztossággal érintette- mindenütt a köves, hepe-hupás talajt, amivel elárulta, hogy ez az ember nagyon is itthon van ezen a helyen. A másik férfin sokkal kevésbbé volt atléta. Kissé testes, idöses úr volt, aki szuszogva, fújva ment fel minden kis kapaszkodón. Mozdulatain meglátszott, hogy fáradsággal jár ez a mulatság. Szép zöld vadászkahát volt rajta s finom expresszét mindkét kezével megmarkolta, úgy tartotta maga elé, éppen nem vadászos formában. A nagy ember a b—i erdőség cgy hires vadőre, Gubaczi volt; a zömök férfin pedig egyj gazdag magánzó, aki határtalan szenvedélylyel üzi a vadászat nemes sportját. Eddig ugyan sok éven keresztül csupán csak a kis vad érdekelte., Későcskén kezdte megismerni Diána imádóinál