Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643
Burjánt kinevezik
BURJÁNT KINEVEZIK Amikor a magyar-óvári gazdasági akadetnlat elvégezte, úgy érezte, hogy no most már negnőtt s kibontakozott a szárnya; röpülhet Datran, övé a világ. Kisujjában van a tudása mnak, hogyan lehet járomba hajtani az anyaföld erejét; termőképességét hogy lehet kiaknázni. Gyönyörű tudomány! Felséges foglalkozás! Nem lehet vele ártani senkinek sem; de használni az egész világnak, azt igen. Boldogok, akiket erre a pályára vet a sorsuk! O, a? i menyországi érzés odakint, télen, nyáron! . . szabad ember az ember; mozoghat, járhat-kelíet; hallgathatja a pacsirta dalát kikeletkor; jzívrepesve nézheti, hogy ring nyár elején az irö kalász. Aztán mily isteni gyönyör van abjan, amikor aratás idején megkapja fáradsága utalmát a gazda. Igaz, sokszor aféle lutri a gazdálkodás; an vele haj, bizonytalanság; jár is vele sok isalédás; akárhányszor kárba vész a keserves aradozás egyetlen vihar által ; a sok eső baj, a :evés eső is baj; a jégverés kész veszedelem; t nagy szárazság kész nyomorúság; jelentkezik . rozsda, az üszög, a drótféreg, a sertésvéez, a Bársony István: Vadásztá&ka. ő