Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

"Bús az magyarnak élete"

tr. V Foglár ott várta a folyosó lépcsőjén. Penczi káromkodott, fujt, ugy mászott ki a talyigából. Meglátta Boglárt, aki pipázott s a serczegö-par ázsió dohány tüze rávilágított egy cseppet az arczára. — Maga bizonyosan folyvást zabbal tömte ezt a dögöt. A szent se bir vele; mondta nekihcvülten. —Biz az kapott egy kis zabot, felelt Boglár, hisz meghagyta ispán úr, hogy jól gondját viseljem. , — Nono, igen, — mondtam, hogy jól —• de nem ennyire. Csuda, hogy most itt vagyok vele. Afajd összetört. Holnap igába kell adni egy pár hétre. Hozassa be helyette a kis tarka kahczát. Az szolid, mint a bárány. Jó éjszakát! Elváltak. Penezi nem láthatta, hogy f .jtja vissza Boglár a kaczagást.