Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Schlick és Wrack

15 Schlick beteg, mar megint beteg V — És csalcPgyan emelgetni kezdte a lábát. Dühbe borultam. —. E jnye, te akasztanivaló, hát. engem is baleknek nézel, mint a komát? Puff! . . . jót húztam rá a kutyakorbácscsal. Hogy kiegyenesedett! . . . Már semmi baja sem volt. Megértette, hogy velem nem lehet a bolondját járatnia. Attól fogva ugy keresett, hogy öröm volt nézni. Persze, hogy békítésül és jutalmazásul? kijárt neki a része az elemózsiából. A koma egyszer furcsán járt vele. Hagyszerü álma volt, — már mint a komának, — ha egyszer amúgy istenigazában horkolni kezdett, reggelig se hallgatott el vele. Októberben sneffeztünk az erdőn s kin háltunk a kerülőházhan, nehogy a rossz utón felboruljunk s még kitörjük valaminket. A koma egész éjjel hánykolódott, el nem tudtam képzelni, mi haja. Hajnalban morogva gyújtott gyertyát, s akkor láttam, bogy a pokróczot keresi, minthogy fázott. Csípős volt az őszi éjszaka, s elkelt volna a meleg takaró. Csakhogy a pokrócz sehol sem volt s a koma végre káromkodni kezdett. — Talán he se hozattad, jegyeztem meg együgyiien. Összeszidott. — He beszélj bolondokat! Csak nem vesztem meg, liogy télvíz idején be ne takarózzam. (Mindig hajlott az ilyen túlzásokra, amilyen az, hogy októberben télviz van.) Herestük a pokróczát sokáig; yégre meg-