Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

A paragrafusok

A PARAGRAFUSOK. .(Vadászkiíogúsok gyűjteménye.) Hagyományos dolog s apáról fiúra szálló hit, hogy senkise füllent annyit, mint a vadász" ember. Nimród unokáit mindenki a nagyotmondás szabadalmazott lovagjainak tartja, s még a legkomolyabb, legmegbízhatóbb ember is felkelti maga iránt a füllentés gyanúját, mihelyt vadászatrólbeszél s olyasmit mond, ami a tisztelt hallgatóságnak meglepetés. Annyi bizonyos, bogy a vadászkompániák nem igen hasonlíthatók egyéb kompániákhoz; mert a jó vadásztársaság igazi mintaképe a demokratikus testületnek, még pedig az olyannak, ahol a vidámság az egyetlen törvény és ahol semmiféle tréfa se rossz, ha meg tud nevettetni. Megszűnik a vadászat gyönyörei közt a rangkülönbség, s a társaság legegyszerűbb tagja is szívesen látott pajtás, kivált ha lőni tud. Az örökös vidám hangulat azután százféle formában nyit teret a hamiskodásnak, am*, a nagyotmondásban is szokott nyilvánulni. A füllentés sokszor nem egyéb, mint tréfa, amit az elbeszélőnek eszében sincs komolyan venni. De az is igaz, hogy egy kunczut vadászkalandot, amit yalaki már sokszor végigliazudott, végre ö maga