Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514
A nagy gavallér
A „nagy gavallér." 67 zül a tarlóra, hasmánt csúszva igyekeztem tovább. Nérót a hideg is lelte, ugy reszketett az izgalomtól. Én magam voltam a vadászvonal közepén. Jobbról kellett kijönni a táblából Simonnak, balról Kerekesnek. A mint nagy óvatossággal forgatom a fejemet, a tarlóra kicsúszva, látom a nagy madarakat, hogyan emelkednek nehézkesen a levegőbe. Ez ugyancsak korán volt. Mi történhelett itt ?! Felugrottam; most már nem volt ok rá tovább, hogy meglapuljak. Hát egy nagy fehér kuvaszt látok, egy lompos félvad kutyát, a mely egyenest neki lohol a tarlón annak az iránynak, a hol a túzokok voltak. Bizonyosan zsenge tengerit keresett itt, vagy fia-nyulat, aztán valamelyikünk elől megugrott, kiszaladt. Bosszúságomban majdnem megfeledkeztem arról, hogy tulajdonképpen mi volt a haditerv. Simonnak a hangja riasztott meg. — Nem mondtam ? ugy-i ? no, ott az a nagy túzok ; hogy inal erre ; ne hagyjuk, ne bocsássák I Csak elibe, ténsur, elibe 1 Csakugyan ott rohant a „nagy gavallér" a tarlón; keresztben, de egyre közeledve a tengeritábla felé. A mi erre következett, azt látni kellett volna. Három nekiszelesedett vadász hogyan igyekszik vágtatva elvágni a futó túzok útját a sűrűségtől. A nagy gavallér ugy ügetett, mintha sürgős levelet vitt volna. Rálövödöztiink, hogy eltérítsük, megijeszszük, a tarló felé szorítsuk, ahol el nem bújhat. De mit ért volna minden ügyeskedésünk, ha nincs ott Neró. A világ legszófogadóbb vizslája, amelyből ennek a fatális furcsa hajszának a ré-