Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A nagy gavallér

A „nagy gavallér." 65 tengeritáblát s annak közvetlen közelében a túzokokat. Kerekes, az irnok azt mondja: jaj de közel vannak a kukoriczához! most be lehet őket lopni most vagy soha. Simon megcsóválta a fejét. Dehogy vannak közel. Legalább is háromszáz lépésnyire vaunak a tábla szélétől; de nekünk az a jó most. Kérdőjellé váltunk. Nohát! — folytatta Simon s nagyot rántott a vállán, — mert ha most jól rájok megyünk a túlsó oldal felől, a többi elrepül ugvan, de az a „nagy" a miénk ; az már nem futhat vissza a tengeribe, ha mi elzárjuk az útját. Ez a Simon nem is bolond ember. Eddig csakugyan mindig az volt a baj, hogy mihelyt észrevettek a túzokok bennünket, sétálgatva közeledtek a tengeritáblához, de még jó távol a tengeri szélétől felrepültek. Csak az az egy, a nagy gavallér, ment tovább is nvugodtan, gyalog. Ugy látszik, bizonyos volt benne, liogy őbenne így sem eshetik kár. Elővettem a látcsövemet s szemügyre vettem a társaságot. Gyönyörű csapat volt, mondhatom. Ott nyújtózott oldalvást a többitől a vénség; még ily messziről is (legalább ötszáz lépésnyire voltunk tőlük) látni lehetett a pompás üvegen át, hogy milyen hamvas a feje s milyen rozsdás a dereka irányában a háta. Roppant nagy körrel fordultunk a tengeritábla felé. Amikor a sarkához értünk, láttuk, mennyire igaza volt Simonnak. Innen végig nézhettük a tábla egyenes részét. Attól bizony még több száz lépésnyire voltak a madár-óriások. Megállapítottuk a haditervet. Körül kell menni az egész táblán, hogy a pásztordombról átnézzünk rajta s megállapítsuk az irányt, ahol Bársony István : Szél a puska. J