Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A tetszhalott róka

(3 íetsadtaloít rólta. Lophágy egy kis oláh falu. Szatmármegye északkeleti sarkában, szép, de szegény vidéken, vagy hatvan házzal s minden házban öt-hat lakossal. Humusz nem takarja a vízmosások kemény göröngyeit s az erdei szakadékokban mindenfelé jó tanyára lel a ragadozó vad. Valamikor nagyon szerettük a lophápyi határt ; az urasági erdőkben volt róka, meg farkas, a községi részen akadt fűevő vad ; nagy ritkaság volt, hogy üres kézzel kerültünk a vadászatról haza. Egy szeptemberi napon, mikor a vadászat egész teljességében felszabadult, összeverődtünk egy néhányán, hogy meghajtassuk a lophágyi cseréket. Vagy negyven oláh hajtó ődöngött nyomunkban, köztük gyermekek és asszonyok, a kiknek úgysem volt dolguk odahaza ; nem igen volt jószág, a mire vigyázni kellett volna ; alig akadt az egész faluban egy féltuczat fa-eke, azt is kint verte az eső a gyepes udvarokon. A hajtók közt settenkedett az eszelős Nuczuj is, egy hórihorgas oláh, a kinek soha le nem szakadt a nyakáról az ezerfoltos suba, melynek szőrméjét régen lecsipkedte a bozót tövise.