Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A vadliba-lepedő

56 Bársony István Karcsi összetette a kezeit. — Egy igaz barátért mindenre kész vagyok,— mondá végre Laczi megindulva. — Elvégeztetett! — de csak neked teszszük, Karcsi, hoczi a bankót! — fejezte be Náczi az alkut. Karcsi közel volt hozzá, hogy megindulásában sírva fakadjon. — A derék fiúk! — dörmögte magában. És kifizetett nekik negyven pengőt. Azután hamisan kezdett énekelni. „és most fel cziberébe, fel cziberébe, fel cziberébe! . .." Másnap déltájban egy rozoga szekér fordult be a börvelyi korcsma udvarán. Három férfiú tápászkodott ki a szalmaűlés közöl: Laczi, Karcsi, Náczi. Laczinál csupán egy bot volt; Náczinak egy revolver csüngött az oldalán, Karcsi két duplapuska súlya alatt görnyedt s a hóna alatt egy nagy paksamétát czipelt Abban a pakkban voltak a lepedők. Laczi és Náczi megrendelték a vacsorát, azután közre fogták Karcsit és elindultak vele a láp felé. Hó borított mindent, az út kemény, fagyos; az Idő kellemes hideg volt. Útközben Karcsinak megmagyarázták még egyszer a dolgot. Ez a lepedő arra való, hogy a téli tájkép egyformaságát biztosítsa. Ha a vadász ügyesen a hóra teríti, úgy meghúzódhatik alatta, hogy a vadliba, mely végre is csak liba, gyanútlanul közeledik hozzá. Nagy számú vadludat ejtenek el ilykép az amerikaiak. Karcsi alig várta, hogy alá bújhasson a lepedőnek. Abban egyeztek meg, hogy Laczi csak néző lesz ezúttal, miután neki nem jutott lepedő. Azért nem is hozott fegyvert magával. A mi Náczit illeti, ő állítólag csak golyóval lövi a vad-libát s mint pompás