Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A vén törvényszegő

44 Bársony István lépett, Bakar bácsi már a második félliter borocskái itta. Nyugodtan ült a fenyőfa-asztal mellett; fölötte egy szegen lógott a tarisznyája. Egyik oldalon két nyúlláb kandikált ki belőle. A fogalmazó ezt rögtön megpillantá s igy szólott magában : „no, vén kujon, most végre megcsíptelek í" Mielőtt teljes diadalát élvezné, kinozni akarta az öreget, a ki mintha megdöbbent volna a láttára. Leült szemközt Bakarral s elkezdte fixirozni. Bakar csak egyre kapkodta a fejét, mintha röstelne valamit. Utoljára is megszólalt: „Mit néz rajtam az úr ? Ugy mered rám, mintha apját-anyját megöltem volnä. Nem illik az, A fogalmazó a magas c-n kezdte. Éles kappanhangon válaszolt: „Van mit néznem az ilyen megátalkodott emberen. Hallja-e az úr, én az urat nyomban feljelentem !" Bakar jámbor arczot vágott. — Fel-e ? oszt' vájjon miért ? A fogalmazó felugrott, nagyot lépett a falig. Ott színpadi mozdulattal rántotta fel a Bakar tarisznyájanak a borítóját s kirántotta a nyulat. Diadalmasan lóbálván a szegény kimúlt állatot, kiabálta: „ezért e, lássa? no tudja-e már, hogy miért ? 1" A korcsmáros előjött a lármára asöntésből, oda állott a fogalmazó mögé, úgy nevetett. „Az én szegény házi nyulamért ?" kérdezte. A fogalmazó úr meghökkenve ..pillantott a nyúlra. Biz az iromba házinyúl volt. Örvös vala a nyaka: szép fehér csík huzodott rajta köröskörül. A korcsmáros vihogott s elkezdte a dolgot magyarázni: „Bakar ténsur kérte el tőlem a nagy