Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Egy múló világról

Egy múló világról. if vonalából a káka közül fel-fellobbanó villám, utána a dörgés. Ugy látszik, másnak is volt esze, hogy elállja itt a legjobb ruczázó pontokat. Megkeveredik a láp a folytonos tüzeléstől; ijedtség vesz erőt a magasban kóválygó népségen; a menekülő gémek riogva csapkodnak, kinyújtott lábukat neki szegzik egy pillanatig a föld irányának, nyákok megbicsaklik, aztán rendbe szedik gyorsan magokat s szállnak sietve tovább. Nyílsebesen, sivító zúgással, mint egy nagy darázs-raj, suhan el fölöttem egy kis csapat csörgő. Nagyon meg van vadítva, bizonyosan kapott már lövést s most vetekszik gyorsaságban a villámmal; ne adj' Isten, hogy egyetlen másodpercznyi késéssel még ki lehessen közüle venni a dézsmát. Annál szebben esik a rezgős röpülésű czigánykacsa, amely ha megijed is, hamar visszatalál megint a rendes tempóba s nem kisérti a vadászt olyan istentelen szélességgel. Félénk izgatottságban van a környékbeli láp minden lakója, csak a szúnyogot nem hozza ki a sodrából a nagy durrogatás. Hiába neki a lőporfüst szélcsendben, hiába még a leginymaróbb kapadohány is; folytatja vampir munkáját s százával, ezrével szálldos körülöttünk. Mintha szúrós tüskék röpködnének a levegőben! Hol a nyakunkat szíjjá telhetetlen dühvel, hol éppen akkor csapódik a szemünkbe, amikor már felkaptuk a puskát, hogy egy gyönyörű tőkést leszólítsunk. Jaj nekünk, ha tátott szájjal merünk lélekzetet venni! A szörnyű rajból menten beszippantunk vagy egy féltuczatot; jó, ha a czigányutra nem téved néhány a torkunkban, mert akkor ugyancsak fuldokolhatunk, amig megszabadulunk az eleven pehelytól. Az este is kezd már belehajolni az éjsza-