Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Egy múló világról

Egy múló világról. 10 oen ós mégis félelmesebb; hisz a homály lehetetlenné tesz a lápon minden tájékozást. S azok a különös, félbenmaradt, szakgatott hangok, amikkel tele van ilyenkor a láp labirint ja ! Az erdei alkonyat harmonikus szerenáddal közeledik; a rigók dalos szóval hívogatják egymást; ha csak megpittyen is az erdei madár, kellemes az. A nádnak ellenben néhány fülemüle-fajtán kivül egyáltalában alig van dalnoka. Hiszen a nádi veréb rekedt pörlekedését csak nem lehet dalnak nevezni! A lapszélét járó szélkiáltó fuvolás „póli"-ja még leggyakoribb, amit egyhangúsága mellett is szívesen hallgat a muzsikális fül. Szinte megriadunk, ha a napszállati csöndbe hirtelen belesivit ijedt hangjával a nagy szürke búvár; a kis malacz nyiffan olyanformán, amikor crősebb testvérkéje jól oldalba nyomja. A vizi csirke halk és mégis éles pittyeriése akképpen csendül, mintha vízcsöpp hullna jo magasból valami medenczébe. Hosszú némaság van néha egy-egy ilyen kitörő hang között. A vadrucza megcsapkodja a vizén a szárnyát s háromszor-négyszer ismétli egymásután a messzire hangzó „hap-háp"-ot; a szarcsa megpróbálja, hogyan is tudna ő úgy nyeríteni, ahogyan a vöcsök, de csak kaczago görcs hangjainak tetszik a gurrogása. Már kint vagyok a lápból. Mikor a hanyatló nap végignézett a vizeken s megfényesítette a soksok zöldet: elkezdett mozogni a lápon a sok szárnyas. Azóta már javában tart a húzás. Nekitámaszkodom egy sarjuboglyának, amely a lápszéli rét virágainak fonnyadásától illatozik s onnan lesem, hogy mi lesz már körülöttem. Egy fekete snepf suhan el mellettem: mikor észrevesz, oldalt vág, mint a villám, s éles, sikoltó vészhangokat hallat. A riasztóra egy pár mocsári 2*