Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Gulyások

78 BÁRSONY ISTVÁN nagyúri birtokon elég helye van a gulyának odakint. De minek lenne ott lovas gulyás, ahol a jószág jól neki sem iramodhat, úgy elszedték, felművelték alóla a pusztát? ! . . . A mai gulyás gyalogszerrel »kerít és szerez«, ha arra kerül a sor ; de ebben azután semmit sem enged a régieknek ; sőt amazokkal szemben még meg is növekedett a fortélya, huncutsága, minthogy civilizálódott. Ki hinné, aki nem tudja, hogy Pest vármegyében, az ország szíve mellett, a fő- és székvárosnak úgyszólván tőszomszédságában, máig is olyan furcsán és szinte titkosan szervezett gulyás-élet lehessen, amelyből sem a betyárromantika nem hiányzik, sem a modern szocializmus, amely a közösséget hirdeti, és annak gyakorlatilag is érvényt szerez — a maga javára. Gyönyörűséges rónák terülnek itt, alig egy futamodásnyira a gőzparipával. Ha a keleti pályaudvarról indulok ki az Alföld felé : egy óra se telik s már elérem Lacházát, Kúnszentmiklóst, a nagy puszták e messzeségbe vesző rónavidékét. A nyugati pályaudvarról meg, Kecskemét irányában, Ócsa és Dabas tájékán újra benne vagyok a a gulyásoknak való világban, kivált arra, Adacs-Peszér táján, ahonnan azután mehetek tovább Baracsnak, Sallósárnak, Mánteleknek, Ürbőnek, Szúnyognak, el Kúnszentmiklós felé, le Kecskemétig ; közben a nagyállási, szabadszállási, fülöpszállási rónák; azután tovább Kerekegyháza, még beljebb Orgovány és Kecskemét alatt a híres Bugac ! . . . Mind arra teremtette az Úristen, hogy otthon legyen rajta a gulyás. Otthon is van — ma még. Néhány százezer holdon, ha nem is egyben, csak úgy szaggatottan. Hanem azért egymással folytonos érintkezésben, hihetetlenül szoros kapcsolatban, ami még sokkalta igazibb, mint az annyit emlegetett és megcsudált cigányösszetartás, a vándorló-kóborló sátoros feketenépség között. A gulyás összetart és akármi terheli egyiket-másikat: ki nem adja egymást. A terhelt többnyire szerez vagy kerít, azaz nem igaz úton jut valami jószághoz. De hogy ki tette, azt ugyan sem csendőr, sem bíró, sem fenyegetés, sem szép szó ki nem szedi belőlök. Annyira szoros a szervezetök,