Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Várunk valakit

53 lanított szárnyasokat. Az erdő felett keringnek, toronymagasságban. Elől az iromba tojó ; mögötte a zománcosfejű, fehérszárnyaljú gácsér. Ezek itt költenek az erdő laposaiban, valami fatönkön. A tojó azért olyan semmilyen, színtelen, egyszerű, hogy hasonlítson a fészke környékéhez ; ne lehessen észrevenni, amikor a tojásait költi. A gácsér azért olyan tarka, hiú, színes, hogy tessék a tojónak s a szépségével meghódítsa. De vájjon lent költ-é majd? Nem keres-é valami elhagyott szarkafészket a nagy fák tetején ? Ezektől az erdőhöz szokott vadrucáktól az efféle nagyon is kitelik s akkor látni, amint a páros ruca felszáll a magas fára és megül a felső gallyak egyikén, amelyik jól megbírja; a gácsér onnan hápog le hajnalban, nagy hangon. Aki nem látta, el sem hinné. A hajó elvonul és a felriasztott vadrucák megnyugodnak. Ereszkednek, leszállnak, eltűnnek a magasból. Aminek a repkedését ezután figyelem, az egy fekete bársonyszárnyú pillangó ; egy gyászszöglenc, amelynek sötét csipkézett vitorláit sárga selyem szegélyzet díszíti. Nézem, amint nesztelenül tovalibeg és mindenütt alant utazik a nyílás vonalán, mintha kerülné a napot. Ameddig láthatom, követem a tekintetemmel; már csak egy folyvást kisebbedő mozgó pont az egész ; most már talán az sem, csak a képzeletem csal meg, mintha folyvást látnám. Kergetem a szememmel, aztán a gondolatommal; hisz az egyetlen látható eleven élet itt, kívülem, ez a pillangó. (Treff, a »tuskó«, igazán nem számít.) Bent a fák közt perregő hang kél, mintha mohó gyorsasággal kerepelne egy vásott gyerek, meg újra elhallgatna. Azután megint kezdi. A perregő hang szinte ércesen ropogkopog, szinte ütemre ismétlődik, öt-tíz másodpercnyi szünetekkel. Ott egy tarka fakopáncs zörget-kopogtat a fa ágán. Csőrével pergeti a fakérget, úgy csalogatja elé a repedésekben élő rovarfélét. (Hát ez is — vadászat. Még pedig elég eredeti.) Kisvártatva, hogy egészen elhallgat: hallom surrogó repülését. Éppen felettem vált át, lendülő légi utazással;