Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Pusztai csend

32 BÁRSONY ISTVÁN amelyből nyár derekára semmi sem marad. Felissza akkorra a kánikulai hőség. Ettől az égi tekintettől az egész környék elkezd mosolyogni. A víz partján sarjadzó fű zöldjébe pedig egy parányi aranyszín vegyül, amitől szebbé válik. Nézem az áprilisi ragyogást, és keresem : hova tűnt erről a fiatal erőre pezsdülő pusztáról az a nyüzsgő élet, amely alig két héttel ezelőtt még oly elevenné tette. A vadrucafalkák sehol sincsenek ; nyugtalan repkedésök megszűnt; a levegőben szertenyilaló suhogás, süvítő szárnyalás, zajos üzengetés elnémult. A Csend lakik itt most. És ha a laposok felől nem kittyenne néha egy-egy szárcsa : azt lehetne hinni, hogy az egész nagy vándorhad, amelyet a kezdődő tavasz visszahozott, mind hűtelen lett régi tanyáihoz. Azokat a szárcsás laposokat gyönyörűség innen messziről szemlélni. Egybefolyó széles sárga területek azok; aranyszőnyeg borítja mindenütt a sarjadzó fűvel benőtt tocsogókat. A fényes kácsavirág milliónyi bokra nyújtja szét kövér szárának a sokaságát; mindegyiken teljes nyílással pompázik a tavasz. A nagy sárga foltok annál inkább eggyé folynak össze, minél messzebb vannak. Onnan szól a riadozó szárcsa, amely a tavalyi nád gyér üstöke közt bujkál, ahol mélyebb a tocsogó ; de a vizét eltakarja szemem elől a távolság, amely a kácsavirág ernyős bokrait tartja elém. Ahonnan a szárcsa kittyenése hallik: barna árnyék úszik ott alant, a puszta felett. Egy hókafejű, sötétköntösű rétihéj ja, amely rablóutait járja. Imbolyogva száll arrábbarrább ; lenge szárnyával lomhán legyint; azután dülöngő kanyarodással fordul. Észrevett valamit, amit jobban is szemügyre akar venni, nem siet tehát; kémszemlét tart; olyan bizonytalanul, szinte nehézkesen mozdul, mintha holtrafáradt volna s már nem bírná tovább a repülést. Most összébb húzza a vitorláit s lanyhán, sietés nélkül, ereszkedik a zsombik közé. Egy pillanat múlva újra fent van. Talán csak kíváncsiskodott; vagy elcsúszott előle, amire lecsapott. A hirhedt tojásrabló a turjános púpjait vizsgálgatja: nem akad-e valahol fészekre, s a fészekben tojásra.