Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Külön üzlet

Külön üzlet. Az öreg Morgó megrázza csatakos bundáját a pitvar előtt, nekifeszíti két első lábát a sár-vasnak s kinyujtódzik; azután ásít egy nagyot, s a végén szűkölőnyafogó hangot hallat, amiben mintha ez volna: »ejnye be' jó volt!« Az öreg Morgó egy unatkozó kopó, amelynek az örökös rossz, időben semmi dolga. Egyre esik az eső ; odakint csupa lucsok minden. Az erdő pacallá ázott. A fákról csak úgy potyog a kövér vízcseppek milliárdja. Az őszi hervadt lombot még nem csípte le a fagy. Sok a halálra fonnyadt nyirkos levél a gallyon. Se ősz nincs, se tél nincs ; minden olyan szomorú, egyhangú. Ilyenkor nincs mit keresnie a kopónak odakint. A puska szegen lóg ; a gazdája nagyokat alszik nappal is ; mintha felfordult volna a világ, olyan kedvetlenség lep el mindent. Az udvaron: »nyisz-nyasz, nyisz-nyasz«, hallani a fűrész nyiszorgását, amint a hetes gépiesen végzi a munkáját. Néha megcsörren a kútostor lánca, amint vizet húznak; az udvaron egypár iromba tyúk gunnyaszt. A meztelen eperfára rászáll egy széncinke s azt mondja : »cin-cin-cin ! jaj be' magam vagyok ! cin-cin ! megyek innen a kertbe,, a bojtorjános sövény tájékára!« Az öreg Morgó ezt az életet így ki nem állja.