Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A lukói kút táján

A lukói kút táján. Lukó egy kis tót község és fent van valahol Sáros megyében. A »lukói kút« pedig még feljebb van, a mindjobban elvaduló erdőség mélyén, amely a község felett nagy messzeségre terjed. A lukói kútat tehát nem látogatja a község népe. Vizet senki sem hord onnan. Pedig felséges, kristálytiszta, remek ízű forrás az. Hanem bizony keserves volna onnan a vízhordás. Hisz messze esik a községtől a lukói kút, amely tulaj donképen csak akkora medencécske, hogy azt egy valamirevaló tót kalappal szépen be lehet fedni. A »kút« mellett vén bükkfák állanak őrt; mohos derekuk úgy dülöng, mintha becsíptek volna attól a remek italtól, amelyet folytonfolyvást szürcsöl a gyökerök. Két ikerfa ölelkezik a »kút« gödrének a szélén; azok egymást támogatják, hogy a másik bele ne szédüljön valahogy a mélységbe s ott ne vesszen. Mindenütt a bükk az úr itt; a tarkaderekú, símakérgű bükk; amelynek a töve vastag ujjakkal kapaszkodik a talajba, s ezek a kemény, szívós gyökérujjak smaragdgyűrűt viselnek zöld mohból.