Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A «nagy úr» hazájában

118 Álmában jár az ember némelykor ilyen csudamódon, hogy lép, de nem érinti a földet. Lendülve úszik a levegőben, ahol nincs akadálya. Hajh, be' jó is volna most, amikor száz szemünk ha volna, az is kevés volna. Hisz' ugyanegy időben látnunk kellene, hova lépünk ; észre kellene vennünk, van-e biztató jel előttünk : szarvas-csapa, amely beszél; amely megmondja, mozog-e itt nagy vad és minő. Bika-e, tehén-e, borjú-e ; a borjú most még az anyjával. Sőt azt is megmondja, hogy körülbelül milyen volt az átváltó nagy állat egyebekben. Egész tanulmány ez. És amit mond, mindent észre kellene venni ebben a homályosodó erdőben, a barna, sokszor fekete cserkészúton. Mert máshol a csapát meg sem igen látni. S mind emellett nem szabad, hogy legyen az erdőnek zuga, hajlata, ahova a tekintetünk egy szempillantás alatt be ne furakodnék. Ha tétováztunk, ha elkéstünk, ha nem veszünk észre mindent, de rögtön : vége! Úgy lehet, ott volt a szarvas valahol előttünk, mellettünk ; de elmamlaszkodtuk, mert ő vett észre bennünket hamarabb. S az egész eddigi fáradságunk, gyakran nehéz munkánk, kárba veszett; esélyünk elromlott, tönkre ment. Egy pillanatra sem lankadó figyelem és óvatosság, folytonos éberség, fáradhatatlan keresés-kutatás, szemmelfüllel : ez az, ami nélkül a szarvasvadász a cserkészeten csak vak véletlenségből juthat eredményhez. Felajzott idegekkel lesni-figyelni mindent; a legkisebb reménység alapján rögtön készen lenni a cselekvésre ; az erdő minden színfoltját rögtön megösmerni; a legkisebb zajra, amely bent támad, mozdulatlanul várni s habozás nélkül megítélni tudni, mi volt az : száraz ág hullott-e le a fáról, vagy mókus motoszkál-e az avaron, vagy fakopáncs kopog-e, vagy örvösgalamb suhant-e ki csattogva az árnyékos gally közül, vagy csakugyan vad mozog-e ; — közeledik-e, avagy távolodik-e ; menekül-e, avagy gyanútlanul kószál. Ezt rögtön megérteni s ahhoz alkalmazkodni; a sok hullott ág szétálló gallyát össze nem téveszteni a heverő szarvasbika agancsával, s a fekvő nagy állat mozdulatlan agancsát is