Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Dél van

DÉL VAN 113 szeme is káprázik tőle. Amelyik nagyon is villan-siklik s hosszú villástollaival gyors kanyarodókat segít kivágni repülése közben : az az öregje ; a fiataljának még csak most kezd kinyúlni a villája, s nem oly gyors és határozott a repülése. Ellenben ezek a szájasok ; lármásak és falánkok ; — örökké csihognak, csippanva diskurálnak, s aközben fürgén fogdossák, kapkodják a legyet. Amikor jóllaktak, összesereglenek ; éles jeladással válik ki közülök a vén vezető ; — elindul elől, mint a nyíl ; — a raj is megy utána, mint a nyíl. Ezek mind tudják az utat végig a világon, pedig a legtöbbjük most járja először. Mennek a fecskék, s amikor mind elmentek, a tájék még csendesebbnek tetszik, mint azelőtt volt. A juhász hason fekszik és csak bámul-bámul. A puli elnyújtózva rázogatja a fülét, minthogy egy légy nyugtalanítja. A nyáj most is fejjel áll egymásnak s olyan a sok juh, mintha kővé meredt volna. Az ürgéző cigányoknak hírök sincsen ; megelégelték a mulatságot. Megijedtek az ürgék a sok háborgatástól s elbújtak. A vércse leszállt valahova. A búbos banka visszaröppent az akácsorba. Minden hallgat. Dél van. Bársony: Magyar földön. 8