Bársony István: Magányos órák, Természeti hangulatok és vadászrajzok / Budapest, Országos Irodalmi Szöv., 1904. / Sz.Zs. 1659

Végig az éren

c ' í "T" ' ' 1 " ' — 37 — Az égen újra látok egy pár suhanó árnyékot, amely kifelé húz a nádas országából. Jól megtermett szárnyas egerek azok; némelyik olyan nagynak tetszik, akár a kékvércse, mert, hogy most is a vércsehúzásra gondolok, amiben az imént gyönyörködtem. És ime, az ördögmadarak közt csakugyan egy árva, elkésett kékvércse is átlibeg fölöttem. Most már nem játszik, nem cicázik. Maga is meg lehet döbbenve, hogy így ráesteledett. Mindjárt éjszaka lesz. Maholnap csak a bagolyé, meg a kóválygó lápi madáré odafent a világ.