Bársony István: Magányos órák, Természeti hangulatok és vadászrajzok / Budapest, Országos Irodalmi Szöv., 1904. / Sz.Zs. 1659

Forgandó szerencse

— 16 — Az ember arra eszmél, hogy nagy marakodás folyik mögötte. Odapislant. Hát egy pattogó aczélrugó vágódik neki a kutyája szemének, mint a hörcsög. De mikor ez a kuvasz nagyon hozzászokott az ilyesmihez! Morogva, hörögve kap neki az acélrugónak a levegőben s egyet szorít rajta. A botos ember füttyent. A kuvasz megcsóválja lompos farkát s kocogva, néma büszkeséggel viszi a bűneiért vezekelt menyétet a gazdájának.