Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XIV. Zizegő nád közt (színnyom. képpel) - Este

80 -oo csap ki a rét széléről, nem messzire tőlem, s merész hajlásokkal emelkedik föl jó magasra, azután egy kanyarodással visszavágódik előbbi helyére. Ott bizonyosan marhajárás törte föl a zsombikos gyepet, azért szeret benne a rovart és gilisztát vadászó hosszucsőrú. A nagy nádas fölött már kanyarog a rucza, de az még nem húzás, csak afféle helyszíni szemle; vagy talán a vadászó róka, az ingovány e rablója zavarta meg a pihenőket. Nemsokára indulnak a rajok szellős sétára, pompás légi körutakra, amig egyszer nyílegyenes irányt vesz egyik-másik csapat, vagy a kettesével, egyesével kóválygó rucza, s megy ki a széleken levő apró vizekre, ahol az alacsony iszapban könnyen turkálhat, vagy ha el nem hagyja is az anyalápot, legalább helyet változtat benne éjszakára. Az esti ködök akkorra beborítják az egész lápvidéket, a napnyugat utolsó sugara is eltűnik a felhők sötét függönye mögött: este van. Most már hallgat, vagy csak elvétve szól a bíbicz, amely egész délután vijjogva kergette egymást a szemünk előtt; megült a bóbitás, zománczos had a pocsolyák környékén, s csak néha sír fel, amelyik szárnyra kap, hogy arrább röpüljön egy kicsit. A boglya körül szúnyograj kavarog, vérszomjasán keresi az utat testünkhöz, s mohón ereszti hajszálnál finomabb szívóját bőrünk alá. Jelentkeznek a láp keserves kellemességek Egyre gyakrabban, rövidebb időközben halljuk a suhogó szárnyak ékes beszédét; hosszunyaku nagy tőkekacsák loholnak felénk lomhán a kékes-szürke égen; amelyik észrevesz, gyorsítja röpülését, s megdöbbenve tér ki oldalvást, miközben nagy hirtelenséggel magasabbra lódítja magát. Ha valamelyik lövésre jön, az már hiába iparkodik; utóiéri a gyilkos sörét s a pompás madár nehézkes zuhanással holtan vágódik le a sás közé. A lövés döreje visszhangosan járja be a lápot s felriasztja a sziget égerfáin pihenő réti sast. A nagy madár, mint egy kis felhő, ússza meg az eget, hogy valahol nyugodtabb szállást keressen éjszakára; de kétszer-háromszor is kitéríti útvonalából a káka közül fel-fellobbanó villámlás, amely után megint csak az a kiállhatatlan dörgés következik. Bizony másnak is volt esze, hogy elállja itt a legjobb ruczázó pontokat. Megkeveredik a láp a folytonos tüzeléstől; ijedtség vesz erőt a magasban kóválygó népségen; a menekülő gémek riogva csapkodnak, ha szól a puska; kinyújtott lábokat neki szegzik egy pillanatig a föld irányának; nyákok megbicsaklik, aztán gyorsan rendbe szedik magokat és sietve szállnak tovább. Nyílsebesen, sivító zúgással, mint egy raj nagy darázs, suhan el fölöttem egy kis csapat csörgő. Nagyon meg van vadítva, bizonyosan kapott már lövést, s most vetekszik gyorsaságban a villámmal; ne adj' isten, hogy egyetlen másodpercznyi késéssel még ki lehessen közüle venni a dézsmát. Annál szebben potyog