Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XIV. Zizegő nád közt (színnyom. képpel)

74 ttó gyújt: mintha elaltatta volna benne az életet. Ez kell nekem most! Hull a sugár, mint a záporeső. Szinte kitárom neki mellemet, hadd égessen össze, mielőtt magam elepednék a sorvasztó vágyban, a mi ellen nincs orvosságom. Pedig itt vagyok valahára a czélnál; előttem terül az a valóság, a mi csak annyi, mint a képzelet, mert rejtelmeibe nincs mód behatolnom. Halált liheg a fonnyadó fű annak, a ki közé veti magát az ismeretlen utak csalóka ösvényének. Ez itt a láp, a zizegő nád, a sejtelmes világ . . . Siklik a csónakom. Előttem minden zöld, a mire a tekintetem esik: a nád, a viz, az árnyék. Mögöttem egy mindig távolodó, el-elmaradozó tarka világ; csupa szépség, csupa illat, csupa hímes dísze a pusztának; vidám, természetes hangok vegyülékével telvék; igaz, meleg szinek ragyogó pompájában úsznak. A merre megyek, nincs senki, a ki várna rám. Néma kriptája ez a tetszhalál birodalmának. A merről jövök, aggódó búcsúszó köszönt: ki tudja, visszakerülök-e még? nem húznak-e le magokhoz a mélybe a lápi lidérczek, a kiknek most kényére-kegyére bíztam magamat?! . . . Izzó napja július havának meghajlítja utamon a lápi növényzetet. Nem állja szilárdan a fonnyadást; megbénul ruganyos dereka, s ledől ingó feje a vízre: hátha egy csöppecske harmat így hamarabb éri; hátha a felbukkanó ungok meghintik egy kis nedvességgel, a mint szétcsapnak magok körül, s elföcscsögetik a láp langyos vérét! Lefekszem a csónak fenekére s meghengergőzöm a nyiszorgó sásderékaljon, a mit a beszivárgó víz ellen vetettem magamnak. Be' nagy boldogság ez itt, a hallgatás költői honában! A tánczos szitakötő is csak korhadt tuskónak néz, amikor derékszögbe hajlított térdem csúcsára ereszkedik. Zizegő nád tenyész mindenütt, hajlós börtönfalat fon körém. Ne higyje senkise, hogy ez csak czifra beszéd. Könnyű a lápon boldogulnod, a mig csak buja sás tapsa fogad; könnyű a sík vízen eligazodnod, a mely fölött tiszta kék ég ragyog;