Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

X. Szegény Pupák

^ 55 hangjok a kürt harsonája a fák között. Megérti azt a vészkiáltást az erdő minden szárnyasa. Végigszalad a sűrűségen a tárogató makacs hívása; százszor lecsap, százszor fölsír a támadó varjú, vándor bíbicz kerül az erdőszéli síkra, az isten tudja honnan, s a jajgatás, az izgalom csak egyre több és egyre lázasabb. Mintha minden hang ezt kiáltaná: „Jertek ide! Itt a vén cselszövő, a ki az éj palástjának az oltalma alatt űzi gazságait! ránk vetette csúf vaksi szemét, kiszedte ivadékainkat a fészekből is, leemelte s megfojtotta' galyon alvó békés társainkat. Vért ivott, vérben fürdött, s mi gyámoltalanok még védekezni sem tudtunk ellene. Most itt van, most fogoly! kitölthetjük rajta a boszunkat, csípjük, tépjük, vágjuk! . . . hívjuk ide a sólymot, a ki villámgyorsan veri majd pofon; jöjjön ide a sas és erőt tegyen szembe a gonosz erővel; vérét akarjuk látni, a hogyan ő látta a mi ártatlan vérünket ... óh, édes most a boszu!" S te, „vén cselszövő", csak ültél elszántan, mint a siralomház rabja, a kin már csak a kegyelem segíthet. Az aprósággal nem törődtél, a lármázó hadat megvetetted, ezek nem félelmesek te neked.