Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

Az olvasóhoz

AZ OLVASÓHOZ. RAJONGÁSOMNAK egyetlen olyan tárgya volt minden időben, amelyhez egy pillanatra se voltam hűtelen s amelynek a szakadatlan csudálásában évek és évtizedek múlhattak el fölöttem, anélkül, hogy ideálom szépséges arczának a látásával beteltem volna. Ideálom a felséges természet. A síkság s a hegyvidék egyaránt; a náddal susogó láp, a pacsirtát nevelő mezőség, az árnyékot szülő erdők homálya. Azok, akik hisznek, a templomba csak áhitatos szivök érzelmeinek a társaságában vágynak belépni, minden egyéb kíséret nélkül. Én is a magányt kerestem mindig az én templomomban, a nagy természetben. A természetimádás módot adott folyvást, hogy kivegyem részemet a férfias szórakozások legváltozatosabb fajtájából, a vadászatból; a vadászat szenvedélye pedig egyre odavonzott az istenségem oltára elé, ahol csak megerősödhetett, de soha meg nem fogyatkozhatott a természet iránt érzett igaz szerelmem. Ez a könyv az én szerelmi vallomásom. Amit az egyedüllét csöndes óráiban évtizedek óta láttam és éreztem odakint, s amit mint vadász magam átéltem, vagy pedig igaz források után szedegettem össze a vadászélet végtelenül gazdag krónikájából: abból mondok el egyet-mást, szűk határok között. Budapest, 1893. év őszén. Bársony: Erdőn, mezőn. í