Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

IX. A róna titkaiból (színnyomatu képpel)

49 lövésnyire vannak már egymástól, közelről már látnók, hogyan borzolódik a tollúk a vágytól remegő testökön; de így is sejtjük tétova, akadozó röpülésökből, hogy mennyire elfúlt már a mellök a kapkodó lélekzetvételtől. S egyszer csak egészen a közelünkben hallik a búzatábla szélén: „va-vau, va-vau, — pittypalatty/" Még a féltékeny erőlködést is ki lehet érezni belőle, amelylyel el akarja nyomni a szomszéd fűrjgavallér sűrűn ismétlődő üdvözletét; szinte remeg és rekedten fuladozik a szerelmi láztól a „va-vau", amely után tele torokkal, kihívóan és hóditó büszkeséggel pattog a „pittypalatty". Még egy pillanat s az egyik fűrjkakas kifutott a poros dűlőre; ott kiegyenesedik, akár a bajvívó, körülnéz és jobbra-balra forog, keresi az irányt, a merre a jércze meglapulhatott, látni már a tokája feketeségét is, jól észreveszszük, hogyan tátja ki csőrét, s hogyan bugyog ki torkából a szerelmet igérő va-vau után a harczias pittypalatty. Leereszti a szárnyát s elkezd futni, végig az uton, ott, a hol a puszta földön nem kell kitérnie egyetlen fűszál előtt sem. Majd meghal már az érzéki kívánság fojtogatásától, amikor — hopp! — mellette teremamásik őrjöngő, a gyűlölt vetélytárs. Mint csapnak össze egy szempillantás alatt, akárcsak két ellenkező irányból jövő gyűszűnyi vihar! Tépik, czibálják egymás tollát, az egyik tarkón csipi az ügyetlenebbet s úgy megforgatja, mintha czirkuszi erőművészek tülekedését utánozná. Csak nem nézhetjük, hogy egy álomképért végkép tönkre tegyék egymást a kis hóbortosok?!... gyorsan kiugrunk a fűzbokor alól. Attól megriad a két párbajozó, s félig kábultan a tömérdek izgalomtól, a vetés sűrűjébe rebben. Ám ha van lelkünk tovább folytatni velők a kegyetlen játékot: a jérczehangok hallatára megint elvesztik a fejőket, s pár perez múlva oda bolondulnak elibénk, hogy újra csalódjanak. A jérczék nem ösmerik a vágyak ily mohóságát, de nincs is miatta háborúságuk. Az ő hivatásuk csak a kis család védelme s az apró fűrjcsibékről gondoskodás. Ha anyai feladatuk teljesítése közben valami kevésbé veszélyes ellenség kerül utjokba; úgy megberzenkednek, mintha ártatlan haragjoknak csakugyan lehetne félelmessége. S hogy mily csudát művelhet a maga helyén az erély, arról tanúságot tehetnének a mezei poczkok s hörcsögök, amelyeket nem egyszer riaszt meg s hoz zavarba bátorságával a fűrjmama, ha nagyon is közelébe tolakodnak a röpülni még nem igen tudó apróságnak. Május végén, hajnalpirkadáskor, jó meleg reggeli időben érdekes dolgot lát néha a türelmes vadász, a ki a vén fogolykakas cserregő hívását hallgatva, csöndesen ül meg a fészkes fogolypár otthona közelében. 7 Bársony : Erdőn, mezőn.