Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XXVIII. A halkirály

«KT 171 Nem kínálta egyik a másikat, csak a tarisznyából előkerült sót s paprikát tologatták kézügybe, hogy ne kelljen érte a szomszédnak nagyon nyújtózkodni. A molnár még csak szedegette óvatosan a szálkát, de a halkirály úgy harapta a sült kárászt, mint a puha kenyeret; csak úgy időnkint fújta ki nagy lélekzettel a szájából, a mi csontféle csomóstól összegyűlt benne. Kés se kellett a lakmározáshoz; utoljára megszopták szépen az ujjok hegyét s bólintottak. Ez aztán jó kis vacsora volt. Leáldozott a nap. Vállára dobta a molnár az időközben megszikkadt vetőhálót; ha még egy kicsit nedves volt is, csak jól eshetett neki a hűvös érintés. Messziről hallatszott, hogy a megnyitott zsilip vize hogyan tódul lefelé nagy zuhogással. Indítják a malmot a legények, még lehet őrleni egy sort, a míg egészen beesteledik. — Jójszakát ténsuram! A halkirály rá se hallgat már; ott a szeme a csöndes vízen, amelyből egyre-másra kicsap a játékos hal s halk locscsanással esik vissza megint. 22*