Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XXV. Álmok

«xr 153 Reczéslevelü, hatalmas faóriások hajtják egymásra láthatatlan ágaikat; a felséges lombdísz, amely sokkal gazdagabb, sokkal ragyogóbb a nyári zöldnél: elfog mindent, betakarja a mi azelőtt csupasz volt. Most csak a buja tenyészet mesteri utánzata látszik, fagyosan, hófehéren. A zúzmara üdén csillog a legkisebb galy bogai közt is. Kristálylyá változott csudaszép világ ez; egy tiszta lélek jéggé fagyott imádsága ez. De ha megrázok egy ágat, rögtön semmivé omlik a varázslat; összetörik az utánozhatatlan gyönyörűség, s az apró jégtű peregve szakadozik le a földet borító egyformaságra. A pihenő fa-szellemek nem sietnek, hogy kijavítsák a rombolást; eltűntek már. Ki a cserje alá, a puha mohágyba; ki a sudarfák ölelő izmos karja között. Ha benéznék a vén tölgy cseppkő-barlangjába: ott látnám most is a gunynyasztó, nagyszakállú fa-szellemet — tudom. Bársony: Erdőn, mezőn. 20