Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XXIV. Téli hajtóvadászat (két színnyomatu képpel)

148 -Bo A vadászsoron, mintha petárdatelep robbant volna fel, ropog a puska. Piros a hó a vértől; megtört szemű őz sír egy bokor alatt, mint a gyermek; ugri-füles nyúl bukfenczezik utóisót, a mint a tisztásra pattan; a patak mentén, félreeső pontján a vonalnak, biztos kezii vadász előtt hörög egy itt marasztott ordas, amely véletlenül került a hajtásba. Azután nemsokára kibukkan a hajtó a gazból, vége a mulatságnak. Az erdő megint csöndes. Lopva oson tova benne a megzavart vad; nem leli nyugtát; remegés fogja el a legkisebb zajra is. Valahol az elhagyatott sűrűségekben egy pár sebzett pára fekszik betegen, és kegyetlen gyötrelemmel kínlódik a fagyos éjszakában. Megváltás neki, ha a vérnyomon ráakad az ordas és megszabadítja szenvedéseitől. A süldővadász, a ki megsebezte, boldog álmát alussza azóta.