Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A remete

A REMETE 85 kevésbé kívánkozik a verőfényre, mint a bozótot kedvelő rigófaj. A legtöbb dalos madár a szelíd völgy szélmentes bokraiban keres tanyát; ott fű nő minden kis tisztáson ; ott ezerféle rovar nyüzsög a gályákon meg a levegőben. A tölgyes lábánál kezdődik a völgy, ott van a mély katlan, ahol jóformán örökös az árnyék,, ahol az őserdő fái úgy borulnak össze, mintha valami titkot' rejtenének. Amint a siető patak leérkezik a sötét medenczébe, maga is megijed a kriptái magánytól ; elfelejt csacsogni, halkan fut bele a völgy teknőjébe s ijedten keresi a kijárást, amerre tovább menekülhet. Tétova tévelygéssel futkossa be a völgyfenék eliszaposodott alját, amelynek egy szabadabb pontján buja növényzet szövődése közt tűnik el előlünk. Különös fülledtsége van itt a levegőnek ; a katlan nehezen ereszti ki a dohos gőzöket, amik folyvást szálldosnak a nyirkos talajból ; ahol a páfrány meg tud kapaszkodni, össze tud sűrűsödni, ott meg éppen fojtó párák ülepszenek meg a föld szine fölött : az elgazosodott erdő bozótja alatt valahol álló víz van, talán valami mocsár, amit a tavaszi esőzés óta nem bírt még felszíni a nap samit folyvást táplál a bujdosó patak. Ez a fülledt, mocsaras bozót a remele tanyája.