Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A remete

A REMETE "jTt fenyvesből bugyogva, zsöry. / tölődve szalad le a völgybe jőegy kristálytiszta patak. Néhol nagy, mohos kövek terpeszkednek előtte: azokat megkerüli, vagy elsiklik alattok, mint egy ezüstös gyík. A hatalmas sziklát megvájja lassankint a sok apró hullám, ami száz esztendő óta folyvást neki rohan ; a szétföcscsenő vízcsepp parányi, de a folytonossága miatt mégis ellenállhatatlan ereje alagutat fúr a gránitkő aljába. Mikor a kis tajtékzó áramlás kikerül a nagy kő homálya alól: szinte suhanva áramlik tovább a szabad lejtőn. Ott már könnyedén szökelli át az emberfej-nagyságú szikladarabokat; a tavaszi hóolvadás végigsöpörte volt a bérczet s lehozta magával a görgeteg e játékszereit, amelyeket nem bír azóta tova lódítani a megcsillapult patak. Ez itt lejebb már a bükk- és tölgy-regió. Ez itt a lomberdő csendje. Minden fa legalább is embervastagságú ; hallgatag aggastyánai az erdőnek, akik közt egyetlen 6*