Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A puszta fiai közt

80 BÁRSONY ISTVÁN I G

S END hogy mindjárt Morfeusz ölelésére vágyott ez a fáradtnak látszó sáskasereg. Az egyik czimbora Auróra érkezésekor még javában fujatta a nótáját a klarinétos czigányok Nesztorával. Az oszt' az édes álom, mikor klarinéttal súgják az ember fülébe a Rákóczi-indulót! Homályosan emlékszem vissza a sok tréfára, anekdotára: hogyan pöröl egymással a kecskeméti meg a körösi ember. A körösi szidja a kecskemétit, hogy miért emeli magasabbra a kazla egyik végét, ami nagyralátiságnak a jele; a kecskeméti visszaadja a kölcsönt s megkérdi a nagykörösitől, hogy melyik utczában is van az a czölöp, a melyikre rá irták, hogy itt vigyázni kell, mert ide már egyszer leütött a menykő. A végén mégis csak elszundítok, akárhogy fújja is a klarinétos. És gyönyörű fehér gulyákat látok álmomban, dús legelőkön, végtelen rónaságokon, amik mind ezé a mi szép Magyarországunké.