Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A puszta fiai közt

66 BÁRSONY ISTVÁN I G

S END a bojtárjai között. Feltűrte volt az inge ujját s korczba dugta a gatyája szárát. Tán atléta-tagjait akarta mutogatni. Csak ő volt még mezítláb, a többi mind felhúzta már a csizmáját. Hja ! közeledett az éj s a gulyás akkor nem lehet csizma nélkül. Nappal nincs szüksége rá; nappal jól látja, hová lép, mibe lép ; veszedelem se igen fenyegeti olyan, ami ellen mezítláb is ne védekezhetnék: de az éjszaka sötét és ravasz ; éjjel so'se tudni, mikor kell a bojtárnak felpattannia, ha riadót kiabál a „lakos." (Az a fiatal bojtár, aki tulajdonképen a cserény kuktája. 0 főz a többinek; ő takarít rájok s készíti ki estére a csizmájokat; ő vigyáz éjjel mindenre, mikor a többi alszik s csak akkor fekszik le, mikor éjiéi után, egy óra tájban oly magasra száll a legeltető csillag, hogy már akkor a gulyával fordulhatnak egyet a bojtárok.) Akkor pedig nagy baj lenne, ha nem mozoghatna elég gyorsan; ha mezítláb csetlenék-botlanék. Sohse érné utói a betyárt, aki meg akarja dézsmálni a gulyát. Zuborgány Sándor nagy tisztösséggel üdvözolt bennünket s megmutogatta a köréje húzódó bojtárságot. — No lássák ! ez itt mind az én csinálmányom! (Tudniillik, hogy az ő keze alatt nőttek bojtárrá valamennyien.) A cserény előtt félkörben egy-egy suba volt