Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A puszta fiai közt

A PUSZTA FIAI KÖZT ¥ IM a még van széles pusztaságunk, gu/ lyának-ménesnek való rónaságunk, a hol a szélnek nem állja útját semmi, ahol mihelyt felkel a nap, meglátja útja végét. Ma még vadságnak tetszik ott a csönd, s mikor felhők mögé búvik este a nap: azt hinnéd, kihalt az utolsó sugárral együtt a puszta élete. Mert nincs emberhang sehol, nincs tanyai lárma, ami azzal a megnyugtató tudattal töltene el, hogy nem vagy egyedül. Ha csak egy gunár gágog, hacsak egy kuvasz bele vakkant az éjszakába : már az az életet jelenti és elöli bennünk az egyedülvalóság aggodalmát.