Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Az aranybárányok meg az ezüstpásztor

AZ ARANYBÁRÁNYOK MEG AZ EZÜSTPÁSZTOR 49 S a menyországi szentjános-bogarak szépen szót fogadnak, szépen előjönnek. Elkezdik villogtatni fényöket, irdatlan messzeségből köszöntik egymást elszabadított sugaraikkal. Kibújik lassankint mindnyája a láthatatlanság homályából ; megül a kék mezőn, elrendezkedik egymás mögé zűr-zavaros szabálytalansággal, megszámlálhatlan sokasággal. íme a testté vált mese az arany nyájról s az ezüst pásztorról ! . . . A sok aranybárányba elkezdi legelni a teméntelen búzavirágot, ott van középütt az ezüstpásztor : a hold! Egy darab felhő csúszik alája, mintha leterített suba volna, azon nyugszik majd az ezüst pásztor. Két nagy sötét szemüregével belebámul a határnélkül való semmiségbe, ellát mindenüvé : az ég közepére, az ég szélére, és jól ügyel, hogy el ne tűnjék előle a drága nyáj legkisebbje sem. Fent, a legnagyobb magasságban pedig ez alatt elkezd hömpölyögni a széles fényfolyam : a tejút. * 4