Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Az aranybárányok meg az ezüstpásztor

AZ ARANYBÁRÁNYOK MEG AZ EZÜSTPÁSZTOR l/ogy megragyogtok odafent! ' Ti menyországi szentjános-bogati égi lidércztüzek! Ti apró csillagok, a kikkel be van hintve a nagy kék boltozat, a kik olyan egyformáknak látszotok s mégis olyan tarkává teszitek a felhők birodalmát ! Mikor lemegy a nap s elhomályosul idelent minden : a nyár levegője egy ideig nem mutat mást, csak egybeolvadást. Nincs sugár, a mi kicsalja a rezgő délibábot, az ég arczát szelíden megsimogatja a béke angyala ; elcsitul a zaj, pihenésre való készülődéssé válik a mozgás. Az esti ködök csak a szemhatárra vonnak ránczokat, egyébként sima és makulátlan a föld felett ívbe hajló kék lap. És egyszerre megpattan valahol a nyugati égbolt : egy kis láng, egy piczi lámpás kezd lobogni rajta. Szelíden, egymagában.