Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Robinzon szigetén

ROBINZON SZIGETÉN 37 neki-neki dűlleszkedett a finom pázsitnak, ölnyi vonalakat súrolt rajta a pofájával s minthogy port szítt ilyenkor a finnyás orrába : nagyokat tüszszögött, akár a kántor uram a daróczi dohánytól. így értük el az árkot, ahol ősz felé nagy csoportba szedik a hamvas szedret a széles derekú, napsütött svábleányok. Vájjon meg van-e még az a galagonya-bokor, amelynél megzálogoltuk a keselypilláju Mächtig Rézit, mert nem elégedett meg a szederrel, hanem gomba után mászkált az erdő tilosában. Úgy mondják, nem ijedt meg; attól fogva még több buzgalommal járta a tilost, amig jól el nem páholta a vőlegénye . . . Az árkon túl mintha egy szempillantás alatt kicseréltek volna mindakettőnket. Én nem siettem, Britt nem bömbölt; letértünk az ösvényről, amely valamelyik erdei oláh faluba vitt s egy hang nélkül furakodtunk be a tüskés labirintba. A nyirkos avaron alig ütünk zajt a mozgásunkkal, csak annyit hallok, hogy nagyokat suhog ~ utánam a bokrok vesszeje s el-elpattan valami száraz ág, amint félretolnám. Britt ott van előttem, lassú galoppban méri végig keresztvonalakkal a domboldalt, minduntalan rajtam a szeme; figyeli, hogy intek-e neki ? Ez már komoly munka. Vége a tréfának, az enyelgésnek, a kötekedésnek, amivel néha agyon szoktuk ütni kettesben az unalmas negyedórákat;