Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Robinzon szigetén

BÁRSONY ISTVÁN! CSEND hogy nem szokott éjszakázni. Eddig is csak a kedvelt témája tartotta ébren. Mióta itt van, szakadatlanul házasodhatnék, de nem kap asszonyt. — Feküdjünk le Robinzon bácsi, mindjárt itt lesz Tubák a nyakunkon. Egy negyedóra múlva mélabúsan horkolt a pokróczán. Az ablakon át látni lehetett a csillagos eget; fényes fehér felhők vonultak végig rajta csoportosan. A hold ott bujkált köztök s amikor előbukkant, farkasszemet néztünk egymással. * Megzörgették az ablakunkat. Felriadok s a világos éjben látom az ablak előtt a kis czigányt. Folyvást erősebben dobol és egyre hajtja: két óra ! két óra! . . . tessenek felkelni. — Upre, öreg Robinzon, vagy elmulasztjuk a ritka légyottot! A fagygyugyertya pislogó lángja mellett kapkodjuk magunkra a ruhát; egy pohár pálinka a reggelink, tarisznya, puska a vállunkon : előre! . . . Milyen csípős ez a márcziusi éj. Végigfut az emberen a hűs szél borzongatása; tele van még a szemünk álommal. Egy mukkanása sincs az erdőnek, pedig szinte nappali világosság ragyogja be. Igen, de ez az éj világossága.