Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Robinzon szigetén

28 BÁRSONY ISTVÁN I CSEND — Ahán, megjött már a czigány. Kiáltott az ajtóba s vontatott hangon üvöltözött : — Tu-bák! . . . Tubááák! . . . A viszhang felelt neki: bááák! A konyhában nagyot szuszszant egy ócska pokrócz s eszeveszettül kapaszkodott fel alóla egy emberlény a földről. Robinzon megfordult a neszre. — No nézze az ember! Hát itt van kend? Úgy ordítok, majd megszakadok belé! . . . Jöjjön ide kend és füleljen. Hajnalban két órakor felkölt kend bennünket, megyünk a vágásba, sneffhúzásra. Egy földig érő, szőrevedlett guba állt előttem, a tetején egy fekete gömbbel. A kóczos gömb közepe hirtelen kettévált s ümmögő hang gargarizált ki a nyílásából. — Meglesz, meglesz. Addig ismételte, amig Robinzon ki nem tuszkolta az ég alá. Akkor nekihevülve fordult hozzám az öreg. — Minden máskép lenne, ha aszszony volna a háznál. Tessék csak ezt a bort megkóstolni, magam szüreteltem. Én nem is tudom mit irtóznak a nők annyira ettől az elvonult élettől ! Hiszi vagy nem hiszi, még a vén aszszonyok is kosarat adnak rnár. — Éltesse az isten ! . . . Koczintottunk. — Isten éltesse Robinzon bácsi ! — Az hát! mi az ördögöt éljen az ilyen öreg csont! Magában, . . . örökké magában . . . Hiszi,