Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Béka-nász

22 BÁ

RSONY ISTVÁN I CSEND Ah ez a kis vöröshasú béka sokkal szubtilisabb, finomabb népség. Ilyenkor leglármásabb, amikor a nászát tartja, amikor a mézes heteit éli ; ilyenkor látszik az a nekik való, nekik otthonos mocsarak vízszinén, hogy ott száz meg száz kis örvény-forgatag támad akkor is, amikor szél nem fúj. Az mind a felbukó-lebukó békaszeladonok útját jelzi, a nyughatatlan kis szerelmesek nyomán megfodrosodik a mocsár felszíne mindenütt. A gyáli mocsárból nemsokára kinő megint a sas, a nád, a káka, s akkor nem látni majd a fenekére, mint most; akkor a sűrű szövedék közt, a megerjedt mocsári gaz közt a béka-nász emlékeiként úszkálnak majd a kis tömzsi kutyahalak, ezek a sörényes farkú, nyálkás kis szörnyetegek, amelyekből apránkint kifejlődnek a rendes igazi békák s esztendőre vagy kettőre, amikor teljes ifjúi erejökben érzik, hogy érettek már a házasságra, felfújják magokat egy szép tavaszi napon a tó langyos vizében s halk, panaszos, reménykedő, szerelmes szóval hívják leendő párjokat béka nyel ven : „Umm ! . . . Kumm ! . . . Ung ! . .